Lengyel Ingrid gondolatai az elmúlt egy hétről :)

3.nap

Hétfő reggel van, végre dolgozni indulunk. Reggel szétszortírozzuk, ki-mit hozott, amivel dolgozni tud az elkövetkező időszakban. Van minden, a fertőtlenítőszertől az otoszkópon át a gumikesztyűig bezárólag. Elindulunk két turnusban a Bugobero Health Centerbe, ahol már nagyon sok beteg várakozik. Úgy gondoltuk, minket várnak. dr.Emma végig mutatja a kórházat. A látvány lehangoló. Kb. száz ember várakozik a különböző ellátásokra. A kórházban három fektető rész van betegágyakkal, ahol a férfiak, nők és gyermekeik vegyesen fekszenek, Infúziós és iv. injekciós terpiában részesülnek, kinek, mire van szüksége. A legtöbben maláriások, tífuszosok, hepatitiszesek, leprások és más fertőző betegek. Külön teremben és külön személyzet foglalkozik a HIV pozitív betegekkel. Számukra egyebekben hétfőn és pénteken van külön rendelés, teljesen más jellegű az ellátásuk, mint a többi betegnek. Teljes elkülönítésben vannak a TBC-s betegek (Ugandában TB-nek hívják), akik lakattal zárt ajtó mögött vannak.  A legnagyobb a félelem a betegségük iránt. A várandós anyáknak és a gyerekágyasoknak 2-2 ágy biztosított. Itt is külön foglalkoznak a HIV pozitív betegekkel. Kiemelt figyelemmel vannak a természetes szaporulat megfékezése ellen, ezért nagyon sok adományba kapott óvszert és fogamzásgátlót adnak ki. A védőoltások beadására és regisztrálására külön ember és hely adódik a kórházon belül. Külön teremben vannak a beteg gyermekek is. Nem kérdéses, hogy az anya nem lehet velük. A bejárás közben a füvön törökülésben épp egy anya szoptatja gyermekét. Műtőegység és fogászati szék is van a kórházban; mindkettő igen kezdetleges. Zsiliprendszer nincs, csak ha a szél becsukja az ajtót. Van egy altatógép, de a palackos oxigén és a szakember hiányában nem tudják használni. Van egy sterilizáló gép is, ez üzemel.

A várakozók között van idős, fiatal egyaránt, jönnek kerekesszékkel és fordítva használt mankóval a panaszos oldallal megegyezően. A higiénés oktatás mellett a segédeszköz használat megtanítása is elkelne. Az emberek tekintete szomorú, céltalan, kilátástalan. Azt érezni, hogy ha a mai napot megéltük, akkor hálásak vagyunk. A gyermekek szemében mindvégig az Életet keresem. Ha megszólítjuk őket, mosolyra fakadnak, kedvesek, kapaszkodnak fel szeretetért, törődésért és ölelésért. Ha megszólítod a felnőttet, ő is hasonlóan érez és mutatja azt.

A kórházba tartó úton a nyers ugandai valóság életképei láthatóak. A machetával vágott banánfa rész biciklire, motorra vagy a nők fejére erősítve, az út szélén legelésző kecskék és  tehenek, az éppen a lábánál elkapott malac a bicikli hátsójára kötve valamint a mindenhol és mindent eladó férfiak és nők látványa fedezhető fel. Aminek azonban nyoma nincs Ugandában, az az idegesség, a kapkodás és a sietség. De az idő múlása sem nagyon követhető nyomon. A nap felénél járunk, megint borul az ég, dörög és lóg az eső lába. Ha esni fog, az autó megint bajban lesz az esti szállításnál. Ez már különleges lesz, ugyanis a hat plusz egy fős csapatból két fő a csomagtartóban utazik. Hazajött a csapat másik fele is végül; nagyon izgultunk értük az útviszonyok miatt, de mindenki épségben hazaért.

4.nap

Ma végre megkezdtük az „igazi” önkéntes munkát a Manafwa-i helyi health centerben. Két-két fő gyógyító, egy rakás gyógyszer és sok-sok panaszos felnőtt és gyermek jelenlétével megindul a nap. A legtöbb panaszos maláriás, HIV pozitív, de van dizentériás, meningitises, carcinomás, sok gasztrointesztinális jellegű panaszos is. Természetesen sokan lázasok, alultápláltak és exsiccáltak. A táplálkozás színessége és választékossága egyenesen arányos az életszínvonallal. A napi étkezés részei a kukorica, bab és édes krumpli, húsfélékben a kecske, a marha és a csirke, köretben a rizs, a párolt spenót, a babpüré és a zöldséges spagetti a megszokott. Minden étkezéshez van friss gyümölcs, dinnye, ananász, mangó és az évszaknak megfelelő egyéb finomságok. A mélyszegénység miatt az emberek alultápláltak, egyoldalúan táplálkoznak. Ha édességre vágynak, cukornádat pucolnak és azt rágcsálják. Nem jellemző a dohányzás, a pénztelenség miatt nem nagyon fogyasztanak alkoholt, de a kokaint és a füvet natúran fogyasztják sokan.

Este a környezetvédelmi és földművelési miniszter titkárával vacsorázunk. 

5.nap

Az éjszakai hatalmas esőzést követően reggeli után ismét a helyi kórházba megyünk segíteni. A szervezési kérdések tisztázását követően beindul a munka ismét. A sebészrezidens kolléga egész napi munkája mellett adminisztratív tevékenységgel telik a nap. Az adminisztráció angolul és latinul zajlik. Kolleginámnak megmutatom az alapvető neurológiai vizsgálat elemeit, a meningeális jelekre utaló tudnivalókat és igyekszem a lehető legpontosabb diagnózist megajánlani részére. A háttér hiányos, helyben malária-teszt, HIV-teszt és TBC teszt. Azonnali eredményt ad mindegyik. Vannak fenntartásaim. Komolyan küzdök a lelkiismeretemmel, hogy percről-percre túllépek a kompetenciámon. Afrikában egyébként ez rajtam kívül senkit sem zavar. Mindenki doktor, mindenki fontos ember.

Munka után bemegyünk Mbale-ba, hogy beszerezzük a következő időszak gyógyszereit, ami végül másnapra marad de a szállodában mindannyiunk netkapcsolatba került közvetlenül vagy közvetve a szeretteivel, ettől nagy volt a boldogság. Ezután újabb másfél óra várakozás után – mert szervízelték az autónkat -, elindulunk vissza a szállásra. Természetesen csak reméltük, hogy világosban visszaérünk; nem sikerült. A szálláson ezután óriási meglepetésként szúnyogháló került az ágyak fölé. Kisebb eséllyel hálok együtt már a gekkókkal.

A szálláson már egyáltalán nincs áram. Napközben is esős volt az idő, a napelemek nem töltődtek, így esélytelen az áram bármi jele is.

6.nap

Egyre többen jönnek a Health Centerbe, hiszen híre ment, hogy itt vannak a fehér gyógyítók. Ma csere volt a párok és a helyek között; váltottunk, hogy ne unjuk meg egymást. Nagyon sok felnőtt és még több gyermek érkezett. A felnőttek szinte egyforma panasszal jönnek; hátfájás, nyakfájás, sokízületi- és csontfájdalmak, láz. Nehéz megkülönböztetni a beteget és a betegnek látszó, de valójában szociális gondoskodást, törődést és gyógyszert remélő embereket. A gyógyszer kincs Ugandában, az európai nem gondolja, hogy az afrikai fekete piacon is kedvelt áru. A betegek még mindig nagy számban maláriások, emésztőrendszeri panaszokkal élnek, sok a férges, a férgesség kísérő tünetei is jelentkeznek. Megtanultuk, hogy az általános vírusfertőzéshez hasonlító tünetegyüttes (láz, fejfájás, hasfájás, hasmenés) gyakran együtt jár a pozitív malária teszttel.

Egyebekben ma ismét leszakadt a terepjáró egy része. A bal első. Komolyan elgondolkodtam, hogy indulni kellene a következő Bamako rally-n. Este relaxáltunk, hogy felkészülten vágjunk neki a hét utolsó napjának; azt mondják, napról napra több beteg érkezik mindenhonnan.

7. nap

A hét utolsó napját töltöttük a helyi kórházban. Az éjszakai nagy eső miatt az út inkább a csokitorta tetején éppen megkötni készűlő csúszós mázhoz kezd hasonlítani, amelyen az előrejutás egyre nagyobb megpróbáltatást jelent.

A kórházban ma HIV pozitív nap van (hétfőn és pénteken mindig). Aki eddig nem volt szűrve, az szűrésen vesz részt, aki már pozitív és beteg, az a problémájának megfelelő kezelésben részesül. A várakozó tömeg közepén egy lelkes egyházi aktivista egészségfejlesztő előadást tart, kezében ismeretterjesztő táblával. Nagyon sokan jöttek; nem tudjuk, ki beteg, ki jön „csak” törődésért, és ki gyógyszerért?

Nagyon sok az eset és az ehhez kapcsolódó dilemma a gyógyítók fejében. Rengeteg férges gyermek és felnőtt van, a gyógyszer terápiához tartozó életmód javaslat azonban szélmalomharcnak bizonyul. Ha azt javasoljuk, ne igyon piszkos vizet, kérdően néz, hogy mit tegyen, mert nincs más. A legtöbb kisgyermek és csecsemő anyja magas lázat panaszol babájának, pedig csak túl van öltöztetve. Nem tudjuk, hogy miért van minden – vélhetően adomány – ruha ráadva? Nincs más?  A mezítlábas elefántlábakkal érkező idős nőnek az enyhe vízhajtáson túl kompressziós kötést javaslunk, szinte bármiből, de a végén megkérdezi, hogy cipőt tudunk-e adni neki, mert az sincs. Az alultáplált és kiszáradt anyáknak, akik még szoptatják babáikat javasoljuk, hogy egyenek több gyümölcsöt és zöldséget, kérdő szemekkel próbálják a javaslatainkat értelmezni. Elgondolkodunk, hogy a tolmács által közvetített információkban mennyi a valóság; nem azért mert valótlant állítanak, hanem mert a beteg szeméremérzete miatt nem tudjuk, mennyi információ marad el? A betegek szégyenérzete és kommunikációja speciális; külön tanulmányt lehetne csak erről írni. Nagyon sokan hasonló jellegű panaszokkal érkeznek; nehezen döntjük el, hogy típusbetegségekkel állunk szemben, vagy a fehér gyógyító varázsát akarják? Be kell vallanunk, sok számunkra ismeretlen kórkép tünete is felbukkan, ám diagnosztikai háttér nélkül igen nehéz meggyőződni a betegségről. Van olyan helyzet is, hogy krónikus betegséggel érkeznek, ajánlunk terápiát, de nem veszi meg a gyógyszert, mert nincs miből. Vajon az a pár napra való gyógyszer mire elegendő? A tumoros, esetleg műtétet igénylő betegeket kórházba javasoljuk további kezelésre, de pénz hiányában kivétel nélkül mindenki helyben marad. Számos ehhez hasonló kérdés merül fel, ezeket próbáljuk este megvitatni kis körben.

Keresem az emberek közötti hasonlóságokat és különbözőségeket, de még el kell tölteni kis időt ezen a kontinensen, hogy erre válasz érkezzen.

Este lázasan keressük a „Wifi-vételt”, hogy szeretteinknek jeleket adjunk haza. Ez mindegyikünket visszaránt a valós hétköznapokba, de az afrikai realitást nem múlja felül.

Lassan készülünk a hétvégére.

8.nap                                                                                                         

Tegnap késő este váratlanul megérkezett a környezetvédelmi miniszter asszony a teljes fegyveres kíséretével és civil gorilláival együtt. Nem tudtuk igazán az ugandai politikai etikettet, így aztán hamar a közelgő helyi önkormányzati választásokra terelődött a szó. Szépen lassan mind elszivárogtunk aludni.

Reggel – szombat ellenére – már a kerítés szélén várták a helybéliek, hogy felébredjenek a fehér gyógyítók, és megvizsgálják őket. Türelmesen várnak, alázattal viselkednek. Bár nem értjük egymást és mindhez tolmács kell, mégis a testbeszéd nyelvén lassan mindent értünk. Idős, fiatal, köhögős és lázas, mind kivétel nélkül segítségért várakoznak. Két felvonásban, közbeiktatott reggelivel végére érünk a reggeli kihelyezett rendelésnek. Elindulunk Mbale-ba a hosszú hétvégére. Megleljük a szállodát, ahol egyet éjszakázunk, majd megkezdjük a shoppingolás délutánját. A helyi szupermarket ajtaját fegyveres katona őrzi; mi ettől nem ijedünk meg és bemegyünk szeretteinknek helyi sajátosságokat venni. Teát, kávét, afrikai fűszereket válogatunk, közben gondolatban pipáljuk a listánkat, megvan-e minden.

Ajánlásra egy nemzetközi helyen vacsizunk, ahol többen pizzát rendelünk. Mi mást is lehet Afrikában? Közel három óra várakozás után megvacsizunk, majd a csapat senior szekciója visszamegy a szállásra, a fiatalok megindulnak az éjszakába bulizni.

9.nap

A vasárnap az édes semmittevéssel telt. Délelőtt visszaértünk a szállásra, majd a délutáni felhős-napos időben páran nekivágtunk a helyi botanikai ritkaságok felfedezezésére. Találtunk édeskrumpli ültetvényt, banánfákat minden fázisukban, kávécserjéket és mindenféle, általunk nem ismert növényeket. Ahogy visszaértünk, az égiek megleptek minket egy gyönyörű szivárvánnyal, és több óráig tartó özönvízszerű esővel. Ez az idő pont arra volt jó, hogy a másnapi munkánkhoz kapcsolódó gyógyszereket és minden mást összepakoljuk.

10.nap

Mától a Mbalei rendőrség vendégszeretetét „élvezzük”. A helyi rendőrkórházban gyógyítunk egy sátorban az asztal négy sarkán. A helyiek itt is olyan betegek, mint máshol, a különbség, hogy a legtöbben tudnak angolul. Itt vizsgáljuk a helyi rendőröket is; igen furcsa szituációban, gépfegyverrel a kezükben. Mindenki hálás, mosolyog és megköszöni a sgítséget részünkről. Ezen a héten full komfort van; angol wc és tusoló. Igaz a víz hideg benne. De már tiszteljük a komfort minden fokozatát! Lazítunk este és rendezzük a gondolatainkat!