Jumbo-jumbo /dzsámbo/, how are you!? Ahogy kiabálják a gyerekek, miután megszokták, hogy mi, muzunguk (= fehérek), minden reggel és délután áthajtunk (avagy fennakadunk) kocsinkkal a falujukban keresztben elhelyezett, fekvőrendőrként szolgáló földkupacokon. Az utazás alatt botanikusoknak igazi csemege a látvány, én csak bámulok és fényképezem a virágzó fákat, a zöldbanánt vagy rücskös jackfruitot termő fákat, meg a pálmaféléket. A várva várt mangófát hiába keresem, ezen a vidéken nem jellemző, ráadásul nincs is szezonja.

Az afrikaiak itt a hegyekben főleg burgonyát (az édesburgonya igazi ínyencfalat), kukoricát, babot termesztenek és zöld a banán a fán, amíg csak a szem ellát. Az utóbbiból készült ételek annyira nem fogtak meg, annál inkább sárgabanán-függő lett a társaság. Minden méretben fogyasztható, a hazaihoz viszonyítva nagyobb és édesebb, a kicsi vastag és istenien citromos ízű. Szénhidrátbevitelnek és székletfogónak sem utolsó.

Emésztésünket még a kihagyhatatlan napi ananászadag segíti, ami egészben számunkra érthetetlen módon 2 gyermekfejnyi méretűre nő. A gasztronómiai kitekintőből nem maradhat el a helyi piac, számtalan, részben felismerhetetlen, nem mindig étvágygerjesztő lisztféleségekkel, magokkal, szárított bambusszal és tealevelekkel. Kóstoltunk már papayát, passionfruitot (amit a gránátalmához hasonlóan nem szakszerűen eszek), érdekes élményt nyújtott a cukornád nedvének kiszívogatása is.

A húsboltos nem díjazza, ha fényképezzük, szerintem érthető módon, a kosárnyi kávébabot fején cipelő fiú viszont örül a fotónak. Tyúkok, csirkék mindenfelé szaladgálnak a kopasztásra várva, de nem kímélik a tehenet és a jobb módúaknál a malacot sem. A kecskét hiába sütik, a húsa ehetetlenül rágósnak bizonyult, úgyhogy miattunk túlélhetnek. Vágóeszközükkel, a machete-val bámulatosan bánnak. Az éttermekben vigyázni kell, hogy adott megnevezés mást takar, mint Európában. Pl. a zöldséges burger nem vega, a görögsaláta itt káposzta, hagyma, répa, uborka és olivabogyó, pont. A Hawai pizza zöldségágyra rakott ananászdarabokkal készül, sonka nélkül. A lényeg, hogy a testsúlyát mindenki tarthatja az itteni ételekkel, bár van köztünk olyan, aki fogyni szeretne.

A munka nem túl megerőltető, kollégáimat is látva, az otthoni leterheltségtől messze vagyunk. Dehát itt nem minden tervezhető. Ahogy mondják: we are on Africa time. A bőrszín mindkét fél számára szinte felfoghatatlan, a fekete sötétedés után láthatatlan, foguk világító hófehér, szemük (elkülöníthető pupilla nélkül) egyformán csillogó, viselkedésük alázatos. A megszokott szakmai elveket és ismereteket itt zsebre tehetjük, újfajta tematika szerint kell anamnézist felvenni, fizikális vizsgálatot végezni és gyógyszerelni. Ígérem, a veszprémi gyermekosztályon maradok a korábbi munkavégzésnél, és ezúton üdvözlöm minden kedves munkatársamat az összes részlegen �. Készítettem néhány érdekes képet, de a trópusi betegségeket messze nem lehet ennyi idő alatt megtanulni. Jó, hogy elérhető a malária gyorsteszt, de hogy miért pont az a beteg lett pozitív, akinél nem számítottam rá, és hogy lett negatív, akinél biztos voltam benne, azt még nem sikerült megfejtenem. Saját prevencióm érdekében rendszeresen fújom magamra a szomszédot is elűző riasztósprayket. Minden értem aggódónak jelentem, az eddigi eredmény 3 db. viszkető szúnyogcsípés. Zsófi viszont belázasodott, reméljük, no complicated az eset.

A gyógyszerekre egyébként nagy a szükség, a helyi dokik is ingyen patikának szeretnének minket hinni, a nem beteg páciens is szeretne valamit kapni. Ilyenkor nagy hasznát vesszük a Vitaking által adományozott készítményeknek, igazi ajándék a helybélieknek. A gyerekek pedig sorba állnak az otthoni családtagok, barátok, ismerősök által összegyűjtött cukorkáért, lufiért, matricáért, kisautóért, Boriska csecsebecse ékszereiért, fogkefe és fogkrémért. Jövő héten kerülnek sorra az iskolákban a füzetek, tollak, ceruzák, Anyum által készített karkötők, és Margitka által varrott farmertáskák. Manjana = Köszönet érte mindenkinek, miénk a legnagyobb öröm, hogy láthatjuk a mosolyt a gyermekek arcán!

A héten Mbale városában végre 'elszabadul a pokol', mert kezdhetünk vásárolni, hogy kézzelfogható emlékeket is vigyünk haza magunkkal. A hegyekben elzárva nem volt esély pénzt költeni. Komolyan kell alkudozni és nem árt hozzá egy helybéli kísérő. Daniel sofőr igazi őrangyalunk ebben is, és nem mellesleg büszkén viseli Papa által küldött retró napszemüvegek egyikét.

A közlekedést nemcsak a jobbos kormány, hanem a rengeteg száguldozó boda-boda is nehezíti.  Ezeken a motorokon akár egész család utazik egyszerre, bukósisak nincs, de taxiként is igénybe vehetők. Balesetet nem láttunk, az elv, hogy mindenki vigyázzon magára.

A Zs generációs csajok ruhácskát varratnak,  én előbb megvárom, mi lesz belőle. Irigykedve lehet ámulni az itteni női frizura költeményeken, és lesz közülünk is, aki fonatokat készíttet. Majd meglátjátok!

Folyt. köv. Puszi és ölelés Magyarországra! Ha fő vezérünk, a NET is úgy akarja, sok szép képet tudunk csatolni a betűkhöz, hadd érezze magát mindenki egy kicsit velünk Ugandában! Legközelebb úgyis fotográfusként jönnék ide, mert még rengetek pillanat érdemes a megörökítésre és lájkolásra, a zenei anyagról nem is beszélve!

Kati voltam :)