Harminc segítő szakmában eltöltött év van a hátam mögött. Mindig emberekkel foglalkoztam, 3 éves gyermekként már orvosnak készültem.  Az élet másképp döntött, de utat és lehetőséget, nem utolsó sorban szívet-lelket adott ahhoz, hogy az emberek mindennapjaiban segítő kezet nyújthassak. Ápolóként végeztem, intenzív és felnőtt szakápoló lettem, majd szociális és rehabilitációs szakirányú diplomát szereztem, öt különbözőt, egymásra építve a tudást. Mindig hivatásként és nem foglalkozásként tekintettem ápolónői munkámra, amit később szakosítottam, és fő-vagy mellékállásban, de harminc éve gyakorlom. Jelenleg a budapesti Semmelweis Egyetem végzős PhD kutató doktorandusza vagyok.

Kórházi, alapellátási és tizenöt év sürgősségi betegellátási gyakorlattal indulok neki az egészségügyi missziónak. Volt szerencsém látni a hazai egészségügyet belülről, kívülről, aktívan és irányítóként is dolgoztam benne.

Emberi értékeimet, az élethez való pozitív hozzáállásomat nagyszüleimnek köszönhetem. Tőlük tanultam, hogy ha van kettő, abból az egyiket adjam annak, akinek nagyobb szüksége van rá. Így indult az önkéntesség szeretete

.

Sokszor vettem részt különböző civil szervezetek segítő akcióiban (ruhagyűjtés, intézmény díszítés, ételosztás, idősek ellátása, rendezvényszervezés stb.), majd a Magyar Afrika Társasághoz való csatlakozásom után a körmendi és bicskei menekülttáborokban is egészségügyi segítő tevékenységet végeztem.

Az elmúlt években négy alkalommal voltam Európán kívüli önkéntes munkán; úgy gondoltam, a világ távolabbi pontján is szükség lehet a segítségemre. Jelentkeztem a misszióra, és az égiek támogatásával útnak indulhatok.

Hiszem, hogy a mozgalmas mindennapokban meg kell ismerni más kultúrákat is, számot kell vetni életmódunkról és az élethez való viszonyunkról, és időről időre át kell értékelnünk mindazt, ami körül vesz bennünket. Ehhez kerestem olyan helyet a világban, ahol az idő megállhat, a segítség megmaradhat és olyan emberekkel, életekkel ismerkedhetek meg, ami más körülmények között esetleg fedve marad.

Hittel, szeretettel és kíváncsisággal vágok neki a Missziónak!

Mit várok a missziótól?

A missziótól azt a nyugodt, stresszmentes időszakot várom, még ha munkával telik is, hogy távol a hazámtól, más kultúrák megismerését követően segíthessek önzetlenül a kiemelt szempontból rászorultaknak. Valamint azt a szellemi és morális feltöltődést, ami kitart egy következő altruista lépésig.

Mire vagyok kíváncsi?

Másik nép, másik kultúra, valamint keresem a Boldogság és a Mosoly eredetét is!

Mi foglalkoztat az utazás előtti időkben?

A családi ügyeim elrendezése, mert úgy alakul, hogy egy hónapra kikerül a kocsi (család) motorja a helyéről, és a család többi tagja, nemhogy azt nem tudja, hogy működik a gépezet motor nélkül, de még a helyettesítő lehetőségek információinak sincsenek birtokába. Szóval az utazás előtt van sok elrendezni valóm.