Jövő pénteken útjára indul a Magyar Afrika Társaság XVI. Orvosmissziója Ugandába. Mától az indulásig mindennap bemutatjuk a csapat egy tagját! Elsőként Dr. Magyar Katalin veszprémi gyermekorvost ismerhetitek meg! :)

Dr. Magyar Katalin vagyok, a Pécsi Tudományegyetemen végeztem 2013-ban. Két évig a pécsi Gyermekklinika rezidense voltam, majd hazaköltöztem Veszprémbe, ahol a megyei kórház Gyermekgyógyászati Centrumában eltöltött évek során 2 szakvizsgát szereztem. A munkám szerteágazó és változatos. A gyermekintenzív, valamint perinatális intenzív részlegen ügyelek, a mindennapi osztályos munka mellett gyermektüdőgyógyászati szakrendelést folytatok hatodik éve, továbbá 2014 óta az általános részleg vezetői feladatait látom el.

Miért jelentkeztem a misszióra?

Szívügyem a gyermekek ellátása, kezelése, amelyhez az orvosi misszióban való részvétel kitűnő lehetőséget kínál. Kihívás lehet a megszokott, számunkra hétköznapi vizsgáló módszerek nélkül felállítani egy diagnózist. Ugyan a terápiás lehetőségek korlátozottak számunkra, de bízom benne, hogy sok 100 betegen tudunk segíteni. Úgy gondolom, a trópusokon szerezhető szakmai tapasztalatokat hazánkban is tudom majd kamatoztatni. Az afrikai kultúrából és a helyi lakosok értékrendjéből, mindig pozitív hozzáállásából remélem, minél többet tudok magammal hazahozni.

Hogyan készülök az indulásra?

Jó érzés, hogy rengeteg ötlet született a környezetemben, mit lehetne kivinni magunkkal Afrikába. Kineveztem egy 'Uganda corner,-t a nappalimban, és szépen gyűlik a kupac. Vannak félelmeim, hogyan fogok mindezzel boldogulni a csomagolásnál. Ennek ékes bizonyítéka, hogy ügyeletben tegnap álmodtam (elég ritka pillanat) és nem munkával kapcsolatban, hanem utastársamról, aki vállára kapta kis csomagját, mert indulhatunk az 1 hónapos útra, nekem pedig leesett az állam, hogy milyen pici a csomagja, és jó lenne, ha ez enyémből is cipelne valamennyit.
Szakmai 'elvárásaim' a fent említettek szerint fennállnak. Trópusi medicina című könyv elolvasása után egyelőre halványlila gőzöm sincs arról, hogyan fogom bárki baját diagnosztizálni. Izgalmasnak ígérkezik.
Nomád életmódra számítok, de remélem nem lesz sokkal rosszabb, mint ami lelki szemeim előtt lebeg.
A legjobban most azt várom, hogy akármerre megyünk majd, sok pici cuki kíváncsi fekete gyermek szalad hozzánk és vesz minket körbe. Kíváncsi vagyok, hogy bőgés nélkül végig tudom-e ölelgetni mindet.